Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak? 

A keleti szemlélet szerint az ember végső célja és valódi boldogságának forrása a vágynélküliség, a vágymentesség állapota. A nyugati ember ezzel szemben úgy tartja, hogy a vágyak varázsolják az életet színessé és élvezhetővé, ezek motiválnak nagy erőfeszítésekre, tesznek képessé komoly eredményekre. Kétségtelen, hogy kultúránk kimagasló alakjai, akik valamiben rendkívülit mutattak, szinte mind arról számoltak be, hogy elemi erejű vágy hajtotta őket, s nem tehettek mást, mint hogy engedelmeskedtek neki és megvalósították azt.

Vágyaink tehát valóban lehetnek szárnyak, amelyek óriási erejükkel átrepítenek az akadályokon is – de lehetnek börtönfalak, amelyek fojtogatni kezdenek, ha mértéktelenné válnak, és szenvedélyekké, függőségekké növik ki magukat.
A függőség mindig börtön, mert megfosztja az embert a szabadságától, s annak rabszolgájává teszi, akitől vagy amitől függ – legyen ez egy személy, valamilyen anyag, cselekvés vagy bármi más.

A Nyitott Akadémia sorozat új kötetének neves szerzői a legkülönbözőbb nézőpontokból mutatják be a témát, érzéssel vezetve az olvasót az építő és pusztító vágyak labirintusában