Ezo-bolt, Ezotéria, Debrecen, Garai utca 1. Telefon:+36/70-520-5805

„[Vágvölgyi] Kalandozásainak föltétlenül legsikeresebb vállalkozása a Tokyo Underground, ahol a cél a japán tömegkultúra különböző színtereinek bemutatása, mégpedig pimasz mód, könyörtelenül realista bemutatása, nem múló értéke pedig az, ahogy e szemrevétel, e mozaikszerű felvillantás, megjelenítés, dokumentálás közben Vágvölgyinek sikerül – egyszerre lazán ömlő és tűpontos írásmódjának kavargó, áradó, gyakran röhögtető szellemességével a Japánról úgy általában mit sem sejtő olvasót fokozatosan abba az egyre határozottabb állapotba hozni, amelynek köszönhetően oldalról oldalra, ügyről ügyre, témáról témára egyre élesebb lesz benne a kép egy rendkívüli országról, és mintegy alakot kap tudatában és érzékeiben a mai Japán utánozhatatlan karaktere. Vágvölgyi képes rá, hogy olvasóját ne csupán tudással vértezze fel, melyről épp maga állítja nagyon helyesen és követendő öniróniával, hogy az bizony állandó, folytonos korrekcióra szorul, hanem hogy ezen túl valódi érdeklődést keltsen benne az iránt, ami ezt az olvasót korábban nem is érdekelte, vagy aminek kapcsán beérte szánalmas előítélek alacsonyrendű színvonalával, hogy mi is tehát, ami valóban: Japán, azaz hogy mikor nem tévedünk nagyon nagyot, ha ennek a maga tradícióinak és ultramodernitásának morbid őrlése közt vergődő különleges övezetnek magunkban a végén valami nevet próbálunk adni.

Vágvölgyi rengeteget tud a választott tárgyról, és amit tud, azt azonnal történelmi, politikai, kulturális összefüggések egész hálójába vonja, így ha az aktuális tömegkultúra egyedi eseteit veszi számba, és épp a tömegfilmről, a játék tömeges őrületéről, a mangáról, a politikai anarchizmusról, a vallásos szektariánizmusról, az építészetről, a mai gésaiparról, a szexbiznisz hajmeresztő rendszeréről, a cyborgéletmódról, az animéről, a kortárs zenéről, a televízióról stb. stb.ír, akkor még csinál valamit az olvasójával: belevonja ugyanis egy személyes történetbe, s ami még fontosabb: a szó leghevesebb értelmében dikciójának nagy iramával belesodorja az élménybe, valami felfejthetetlen homályba, amelyben Japán katonabakancsainak csattogását csak a no-szinészek és a gésák leheletfinom lépteinek nesze nyomja el.”