Cikkszám: 0000003
Készleten: 1 db
Egy különös vonzerővel bíró sportág, a lovassport magyarországi történetének első kötetét tartja kezében az olvasó. Ez a száz év a lovak idomítását és a lovaglást támogató egyesület 1872-es pozsonyi megalakításától az 1972-es müncheni olimpiáig ível, ezen belül pedig három korszakra osztható, amelyek történelmileg - de a lovaglási stílus, valamint a versenyzési forma alakulásában - szintén élesen elhatárolódnak egymástól.
Ebből adódott, hogy a magyar lovassport történetét három kötetben, az 1872-es kezdetektől a ló új feladatainak, korunkban betöltött új szerepének kiteljesedéséig tárgyaljam.
Az első kötet több témát is érint. Mindenekelőtt a lovassport alapjait képező, úgynevezett campagne-lovaglás kialakulását, vagyis a lovas katonák számára nélkülözhetetlen - kitartó, a terep akadályait biztosan leküzdő, egyensúlyban mozgó és engedelmes - lovak tömeges kiképzésének történeti körülményeit ismertettem, emellett pedig röviden foglalkoztam a magyarországi lovaskiképzés és versenyzés néhány intézményével is.
A "Jól betanított paripákat díjjazó társulat" megalakulásától és az először Pozsonyban, aztán Bécsben megrendezett díjlovagló versenyek jóvoltából a lovassport első évtizedei az egykori Monarchiában közösek, ámbár meglehetősen konzervatív felfogásúak voltak.
Budapesten 1894-ben tartották az első lovasversenyt a Tattersall pályáján. Noha a rendezőszervezetek köre néhányszor változott, a rendezők a bécsieknél nyitottabban fogadták el a korszerűbb versenykövetelményeket, amelyeket a gyakorlatban is alkalmaztak.
A XX. század elején újszerű volt a concours hippique-nek nevezett rendezvény, amelyen a díjlovaglás, a különböző követelményű díjugratások mellett már egyéb szakágak, például az összetett verseny (military), a fogathajtás, valamint a hölgyek versenyszámai is helyet kaptak.
Számos másféle lovas esemény is tarkítja ezt a korszakot. Ilyenek a Bécs-Berlin, illetve Berlin-Bécs és a Budapest-Bécs távlovaglások, valamint az ún. parancsőrtiszti versenyek, továbbá az első lovaspóló-mérkőzések.
Az anyaggyűjtés során bukkantam a kor egyik leghíresebb lovasának, Pongrácz Artúrnak az ugratásról szóló cikkére, amely külön figyelmet érdemel.
Végezetül a függelékben közölt táblázatba gyűjtöttem össze a bécsi, a budapesti és néhány vidéki verseny díjazott lovasait.
Munkámban a korabeli sajtó, Vadász- és Verseny-Lap, a bécsi kiadású Sport, a Hadsereg, a Magyar Katonai Közlöny, a Kavalleristische Monatsheft stb. tudósításaira támaszkodtam, a forrásokat (a szaklapok címét rövidítve, évszámot és oldalszámot jelölve) lábjegyzetekben adtam meg." (a Szerző)
Legyen Ön az első hozzászóló!
